Nincs és nem is létezhet globális kultúra, mert a bolygó különböző pontjain a Homo sapiens eltérő evolúciós ösvényeket választott magának. A Nyugat sikerét a földrajz mellett a többiektől való markáns különbözősége s legfőképpen az egyház alapozta meg – állítja a Harvard fiatal professzora.
Miért gyakorolhatott Európa ekkora hatást a világtörténelemre? Legendás történészek, mint Jared Diamond vagy Ian Morris állítják, hogy a kedvező földrajzi fekvés és a nagy mennyiségben rendelkezésre álló természeti erőforrások tették Európát a történelem urává. Joseph Henrich, a Harvard Egyetem emberi evolúciót kutató tanszékének vezetője szerint valami egészen más a kulcs. Henrich azzal foglalkozik, hogyan határozza meg a nemzedékeken átívelő tanulás a közösségek sorsát. Szerinte az európai kultúra sikerének alapja, hogy érdemben eltér a többitől. A bolygó különböző szegleteiben az emberi faj más és más evolúciós ösvényt választott magának – nagyon is mások vagyunk.
Henrich állítja: a földrajz főszerepét hirdető „realisták” elfeledkeznek a kultúra s azon belül egy különösen fontos intézmény meghatározó szerepéről a modernitás alappillérei, köztük a teljesítményelv, a választott kormány vagy éppen az innováció szerepének felértékelődésében. E titokzatos ágens az egyház. Szerzőnk meggyőződése szerint a civilizációtörténet kulcsmomentuma, hogy a kereszténység legkésőbb a középkortól, valamikor i. sz. 1000 és 1500 között ellenségessé vált a családon belüli házasság intézményével szemben. „A nyugati kereszténység fennállásának minden ezt követő évszázadában 60 százalékkal csökkent a családon belüli frigyek aránya.” Ez és nem más tette lehetővé a kisebb közösségeken átívelő kapcsolatok megsokszorozását, a befelé forduló törzsi működésmód, a klánok világának meghaladását. Ez a nyitás lett a monostorok, az egyetemek, a céhek, a bíróságok, a kávéházak és a sajtó – általánosságban a vállalkozás, az embercsoportok közötti bizalom és mobilitás – alapja.
A nép olyan, mint egy folyó: ha egy közösségnek nincs medre, ha nincsenek eszmék, célok, akkor tör-zúz a víz ereje, árvíz pusztít – mondja Böjte Csaba ferences szerzetes. Mindennapi csodákról, a határaink tágításáról és a jézusi szeretet harcmodoráról is beszélgettünk Csaba testvérrel.
Nem boldogabb-e az a nemzet bibliai értelemben, amelynek nemzeti és kulturális szimbóluma is a kereszt? Nem az a mondás, hogy „menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet”?
A keresztény realizmus azt jelenti, hogy reálisan látjuk a bukott világot, amelyben élünk, szemben az idealizmussal, ami forradalmi – mondta a Mandinernek Eric Patterson amerikai politológus. Interjúnk.
A görög katolikus egyház jelentette a hidat az ukrán és a magyar nemzet között. Ezt égették most fel.
Egyetlen materialista, jelenközpontú, Istennel szemben szkeptikus műalkotás felfedezése inspirálhatta a modern európai világkép megszületését – állítja egy amerikai irodalmár. A kérdés most az, milyen művek segíthetnek annak meghaladásában.
Ha ennek a rövid és szerény munkának olvasása közben csak egy kis buzgalmat is elértünk az édességes Jézus iránt, akkor őt dicsérjük, magasztaljuk és áldjuk – minden áldás szerzőjét, kútfejét és kezdetét.
Az ír szakember szerint játékosai készen állnak a Noah elleni BL-selejtezős párharcra.
Újabb nagyívű terveket vázolt fel Friedrich Merz.
